2016. február 12., péntek


A magány alakzatai



A lépcsőn láttam meg.
Félúton az alkesz és a hómlesz között
mondhatná bárki.
Jött föl... aluljáró.
Inkább vánszorgott.
Öreg.
Megkérdeztem, segíthetek-e?
Igen.
Együtt megyünk.

Haza.

Apró léptek.
Érszűkület.
Lépések, megállások, mesélés...
unoka, egyetemista, informatikus.
Csak később jut eszébe a szó.
Van élettársa - már 25 éve.
Elváltak mindketten. - több gyerek...

Pisálnia kell.
De kibírja.
Megint megyünk.
Megint leül.
2. emelet.
De magasföldszint.
Buszvezető volt, a bányánál.

Mondja, hogy elloptak mindent.

Sommás.

Gázolaj, csapágy...
1700 volt a fizetés.
Kellett a mellékes.
Azért tartunk itt... mondja.
Bemutatkozunk; Ő P.J.

Hálás.
Lépcsők.
Léptek.
Lakás.






























Van egy megérzésem...
azt hiszem, Ő vezette az általános iskolába vivő buszt.
Sok-sok reggelen.

Nem kérdeztem meg.

Lakás, bagószag, búcsú.




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése